A fák mögül egy hatalmas arcot látok kibontakozni, amiből egy nagy szempár tekint rám! Mint tudjuk, a szem a lélek tükre! Ez szándékos, vagy csak én képzelem bele? De ott van!! Hogy a léleknek is van útja, erre sosem gondoltam volna, de el kell ismerni, szegény lélek nem egy unalmas utat választott magának!
Hihetetlenül szép a festmény, az egész lelkemet betölti érzésekkel, ismét le a kalappal előtted Tamás!!!