A színkeverést igen de a színek kompozícióba "szervezését" nem, mert ilyen "tudatosság" nincs a természetben. (Véletlenül persze sok minden "adódik"

frankó nagyon!

Kártyalapokként terített, színes, idő koptatta üvegszilánkokon tükröződő emlékfoszlányokat látok. Hogy melyik lap mennyit ér, azt csak a Terítő (nem abrosz) tudja. Nálam biztos a vonat lenne az ász.
Ami a színkeverést illeti, szerintem a legtöbbet a természet megfigyeléséből lehet tanulni. Ott nem hiányoznak színek, és nincsenek fölöslegesek sem.

Igen. Tudatosítani azt, hogy mi kerül fölöslegesen a képbe. (szinek is pl) És leépíteni.

És fordítva is igaz lehet, mondjuk aki túlkombinálja a színkeverést mint én, annak egyszerűsíteni és érdemes néha.

Ezt a témát jó hogy felveted.
Nem festék, "analóg" színvilág, hanem azért jócskán "diszkrét", egy "készlet".
Hogy jutsz azokhoz a színkombinációkhoz amiket aztán használsz? VÉLETLENÜL. Ebben a "diszkrét rendszerben, nem akarom részletezni a kombinatorikai megfontolásokat, hogy hány elemű és hányféle szín készlethez van lehetőség jutni.
De hogy konkrétan ezek közül melyikkel találkozik az ember, az gyakorlatilag a véletlen műve. És azok közül amiket így véletlenségből megtalált melyeket érzi "sajátjának" , s marad azoknál, mindent azokkal akar megoldani. HOLOTT!
És itt jön az ...hogy megismerni tudatosan színvilágokat, és EZUTÁN keverni színeket (ha "analóg" lehetőség adott) vagy "kiválogatni" (ha "diszkrét" lehetőség adott) ....

MÁR most hogy két könyvet (majdnem elolvastam) s közben a jegyzetelésen túl kísérletezgettem, rengeteg új színvariáció jelent meg...

Az általam nem szeretett színek, de mégis tetszik a kép. El lehet rajta bóklászni!
Amúgy érdekes, hogy ugyan azt a krétát használjuk, mégis a színeink teljesen különbözők, ami egy tubusos festéknél még érthető is lenne, de egy előre kikevertnél...máshogy is használjuk a technikát, minden más!
Ilyen képet meg még nem tudok, de szeretnék..

"amikor a boldogság kavarog a gyermeki lélekben"