Az "alkotói válság" meghatározásoddal teljesen egyetértek - Dehát hogy egy művész az "alkotói útjával" tisztában legyen... Hogyan, mikor, mit???? tanuljon, fessen, éje a festészeten kívüli valóságot is, input, output, ...kommunikáljon, barátkozzon, közösséget építsen, szerelmes legyen stb stb stb
Nekem az teljesen természetes ha ennek az egészenek egy hülye metszetében, egy hülye "erdménymetszetében" csak üres vásznak vannak évekig, vagy sok ezer teljesen értéktelen festmény... mindenféle véglet ebben az "eredméy-orientált dimenzióban" érthető, a legszélsőségesebbek is, éhenhalás, öngyilkosság, egy celeb akit túlmanageltek... szóval a legszélsőségesebb dolgok ebbe bármi belefér. Ez egy nagyon nehéz üzemmódja az embernek.
Épp ezért birom mikor azt mondja valaki, mindezek ellenére hogy mindez tervezhető.
Mert hogy tényleg az. Legfőképp a tanulás része. Részben
Igazából sokszor érzem azt, hogy az ötleteimhez nem lesz elég idő, hogy mindet megvalósítsam!
"Alkotói válságban vagyok, csak ülök a vászon előtt és nem tudom mit kéne festeni" - szoktam időnként emberektől hallani. Nálam, nincs alkotói válság hanem gondolkodási időszakok, olyankor nem csinálok semmi mást.
Az alkotói válságnak az egyik oka, hogy nincs tisztában a művész az útjával és a fokozatossággal, egyszerre akar sokat elérni, hirtelen. Tisztában kell lenni a tanulási folyamattal és a korlátainkkal, amit csak gyakorlással lehet bontogatni.
Amikor régen ment a vita miért csinálok csak realista alkotásokat, azt írtam (V.M.), hogy mert én ebből tudok majd építkezni az absztrakt felé. Ezek le vannak írva egyébként, vissza lehet őket keresni.
Én pontosan tudtam 2 éve, hogy mostanra milyen képeket fogok alkotni, ehhez tartottam magam és most is ahhoz tatom magam, hogy a 2 évvel előre látott képekhez meg legyen a TUDÁSOM!
A TUDÁS! , ami nem csak technikait jelent, egy sokkal összetettebb valamit!
Ez az un. "vegyes absztrakció" - vagy "nem egységes kép" téma szerintem ami az egyik létező legizgalmasabb dolog. Érinti a gondolkodást, technikát... A "legélőbb" probléma. - festészetileg. Találkozni EGY képen hm nem absztrakciós "fokoknak" inkább absztrakciós "minőségeknek".
-- Más tapasztalatom van egy lányról mikor beszélgettem vele, és órákig néztem a szemébe, meg mikor szeretkeztünk. PL - De/és le akarom festeni ŐT.
ŐT!!!
Hát hogy lehetne ezt egységes absztrakcióval?
De a festészetben is elindultak ennek ám a kezdetei .. itt nálunk is volt .. KEZDETEI! ilyesmi hogy realista figura, totál grunge háttér, Tiszai Józsi mondta ezt asszem valamelyik képnél... Na mindegy
Dehogy mindegy :9 szóval EZ. Ilyenek.
Igen, ez a kihatás érdekel! Talán a márványnál vettem észre vagy tudatosult bennem ez először, hogy az absztrakciótól mennyire más lesz egy kép, a rajta szereplő alak.
Az egyforma kidolgozottság meg csak addig érdekel, míg nem rontja el a látványt annyira, hogy már élvezhetetlen lesz (persze ez egyénileg más).
Azt is látni kell, hogy ez (is) egy vázlatosan kidolgozott test, egy gyors rajz volt. Ez is egy célom, gyorsan, kevés eszközzel lerajzolni valamit, de mégis élethűen visszaadni a látványt. Ez is egyfajta absztrakció, amit pl az akvarellnél olyan szépen tudnak alkalmazni egyesek. Köszi!
A környező tér absztrakciója egyes helyeken 100 százalékos. Másutt kevesebb.
Vegyes "absztrakció" Vesztl Miklósra emlékszem, hogy erre megjegyzést tett. Szabad ilyet? Szerintem igen. Mindenki azt várja, hogy egy kép egységes legyen, pl az absztrakció fokát tekintve. Hm. És ha nem? És ha nem jutottam el odáig? Vagy nem is akarok?
MÁS:
(ez komplikált, csak az érzésem mondom ... ez a felemás absztrakciós helyzet kihat a figurára szóval a hölgyre is, egy kedves arc - és egy egyiptomi (ábrázolásmódú) oroszlán vagy valamilyen sétáló mitikus állat keveréke)
Köszönöm! Az az igazság, hogy a lábszár rész a fotón valamiért nagyon vastagak tűnik, amit a rajzon lekicsinyítettem, így viszont a sarok rész kicsit kiugrik. Egyébként nem egy kidolgozott rajz, színeket próbálgattam rajta...
Gratulálok Attila,,én tökéletesnek látom. Lehet hogy ismételten sokan kianalizálják, mint néhány előző aktodat de akármelyik testrészét vettem górcső alá, mindent rendben találtam.
Nekem az teljesen természetes ha ennek az egészenek egy hülye metszetében, egy hülye "erdménymetszetében" csak üres vásznak vannak évekig, vagy sok ezer teljesen értéktelen festmény... mindenféle véglet ebben az "eredméy-orientált dimenzióban" érthető, a legszélsőségesebbek is, éhenhalás, öngyilkosság, egy celeb akit túlmanageltek... szóval a legszélsőségesebb dolgok ebbe bármi belefér. Ez egy nagyon nehéz üzemmódja az embernek.
Épp ezért birom mikor azt mondja valaki, mindezek ellenére hogy mindez tervezhető.
Mert hogy tényleg az. Legfőképp a tanulás része. Részben