Köszönöm az elemzéseket.Sok új gondolkodni való van bennük.Nagyra értékelem a kritikai meglátásotokat...úgyhogy most emésztem, mert van mit és hasznos.
Ez így van. És ráadásul eszméletlenül jól kérdez. ami egy nagy dolog. Ha nem is szóban, a festményei önmagában is mintha kérdésfeltevések lennének És ez nagyon jó dolog.
Régóta használom azt a szót erre, hogy féltudatos. Szerintem meg kell találni az egyensúlyt tudatos és nem tudatos között mert csak akkor lelhet IGAZIT alkotni.
Ahol pl. hiányzik a nem tudatos rész, ott baj van, akkor lesz kimért és hamiskás az egész.
Sándornál fel se merül ilyen, igazi művész, aki tudatosan akar fejlődni, de a személyisége olyan, hogy a nem tudatos rész is mindig meglesz és a kettő együtt jól fog működni.
Ebbe nekem az az izgalmas - és ez most nagyon fontos - hogy ezek mind, mind jórészt !!! tudatalatti működések.
Tudatalatti működések hihetetlen világa dolgozik... amellett hogy sok minden tudatos... a kép létrejöttekor. - ÉS...és a kép befogadásakor... vagy "elemzésekor" ... (ami egyféle vetülete, szóbeli megfogalmazása a befogadásnak)
Pl...az én egész előbbi, a képpel kapcsolatos konkrét "észrevételeimet" lehetne egyszerűsíteni: Egyzserűen előállt az a helyzet, hogy Sanyi ha fest valamit, akkor abban "benne fog lenni", hogy van egy "hajnal" ... és ez a hajnal egy "iránykeresés" és minden, ami azzal együttjár ...
Érdekes elemzés. Na ezek azok a dolgok, amikre tudatosan nem készül rá a művész mikor neki kezd egy képnek.
Legalább is én nem.
Nézegetem a fotóimat, kiválasztom a legmegfelelőbbet, berakom szerkesztőbe és addig alakítom míg úgy érzem, hogy jó. Tologatom, közelítek, forgatom...stb..stb...míg azt nem érzem, hogy jó alapnak. Ezután jön a rajzolás, ahol még alakítom tovább.
Mondjuk Tiborról el tudom képzelni, hogy előzőleg kianalizálja a képet és az alapján alkot ha mindent rendben talál, még akár egy programot is írt hozzá.
Engem ez gátolna, csak érzésre tudom ezt csinálni.
Nem hinném, hogy Sándor ennyire mélyen elgondolkodott az egészről, talán nem is szabad, nem gondolom, hogy leszállt az előelemzés mélységes bugyraiba.
Szerintem csak akart egy hangulatos képet rajzolni, ami végül is sikerült.
Alapvetően más a két hibafeltárás, Tiboré a mi lett volna ha az enyém a mi lenne ha. Teljesen más, én azokat írtam le, amik még jobbá tehetnék a meglévő alkotást, Tibor pedig tulajdonképpen egy újrarajzolást.
Ez a két, különböző megközelítés nagyon jót tesz a művésznek szerintem.
Remélem Sándor is így gondolja...
Hibákat kérdezel. De ezt én nem nevezném MOST, jelen esetben hibának, hibáknak... azért amit az elején mondtam. El tudom azt mondani, hogy én mit létok a képen. ...most akkor elmondom
Egy szóval is meg tudom fogalmazni, (reggelre megálmodtam ) "Irányvesztés"
(Ez akár a kép címe is lehetne) Ha a "hajnal" egy ilyen "irány-vesztett állapot", ha a cél ennek megmutatása volt, akkor meg aztán tényleg minden OK itt.
Képi elemek tekintetében rengeteg minden előidézi ezt az irányvesztést, szerintem ezeken kellene végigmenni, próbálom fontossági sorrendben...
1. Ez a kép nagyon nagyon leegyszerűsítve egy "L" (alakú) kompozíció. A két, (függőleges és vízszintes) középvonalát meghúzva) a jobb felső negyedben nincs semmi, a másik háromban pedig van. (az ilyen képek általában "kritikusak"
2. Az "L" kompozíció az egyik leglényegesebb elem irányvesztési szempontból. Az "L"-nek van két egymásra merőleges szára. Ki van jelölve két irány, de azok egymásba ütköznek. A figyelem-mozgás szempontjából ez egy "patt" helyzet, egyik a másiknak, másik az egyiknek jelent "végállomást", egyik sem tud a másiktól beindulni.
3. Az "L" két "szára" nagyon erőteljes, ehhez képes van még sok minden, sok irány a képen, de ezek sokkal gyengébbek ennél. Nem tudnak ezzel "versenyezni". Első közelítésben, van egy függőleges brutális erejű piros csík, és egy picit kevésbé brutális sárga csík vízszintesen. Ez "L" két szára. Ezt a képet így lehet egyféle végső "absztrakcióba" vinni. Egy kvázi teljesen semleges háttér, és rajta egy függőleges erőteljes határozott, határozott kontúrú piros csík, és egy vízszintes, kevésbé erőteljes, határozatlanabb körvonalú, (picit a vízszintestől irányban is eltérő) vízszintes csík. És ennyi. Ha nincs más a képen, csak ez, akkor ez is elég az 'irányvesztéshez".
A többi, ami most jön, az csak finomítja, alátámasztja ezt az alapvetést. De kétségtelenül ez az "L" dolog az, ami a legfontosabb. Tehát akkor a többi:
***
4. A képnek van egy "közepe", és ez a (már említett) két középvonal metszéspontja, vagyis a kép tényleges geometriai közepe. Ez is "brutális". Pláne hogy a "figura", totál egyértelműen, minden kétséget kizáróan lett odahelyezve.
Tehát a harmadik irány, (az "L"-n kívül ) azok a mozgások, amik ide, a középpontba "tartanak". Tartanának, de nem teszik.
5. Az első, és leghangsúlyosabb centrumba tartó mozgás a "piros csík" és annak variációinak ritmusa.
Milyen ez? Irány-vesztett. Elhal. Mitől?
5.1 Későn kezdődik, van hozzánk közelebb eső "előzménye"
Van az előzmények során telítetlen változata (az első kocsi oldalán), kicsi-telített változata (első kocsi belsejében), irány-variációja (első kocsi belsejébe a telített változat vízszntes)
5.2 "Fő helyén" rögtön a "tetejére" "megkapja" azt a nagy fehér csíkot (ami egy jelzés arra nézve, hogy ő még a "főhelyén" sem "főszereplő)
5.3 A ritmus folytatása az, ami aztán végképp lezárja ezt az "elhalást". A piros ritmust mintha elvágták volna, erőteljes "sárga ritmusban" folytatódik (második kocsi ablaksora)
6. Több ilyen, ehhez hasonló, a középpont felé haladó, de menet közben széteső, vagy rosszul induló, vagy leginkább el sem induló, (szín, forma, irány stb. ) ritmus van még, de most ezeken nem megyek végig. A meginduló középpont felé tartó ritmusok, sose jutnak el a középpontig, (s ezzel együtt az ott elhelyezett figuráig)
A 4-6 a centrum kérdés, ami meg most jön. az leginkább a "távolság" kérdés. Van valami egy kép egyik szélén, és erre van egy válasz a kép másik szélén, de a válasz nagyon mesze van, a kettő közt nagy nagy távolság van, üres tér.
7. Ilyen "harmadlagos" irányból is sok van, egy jellemző, ezek közül a baloldali piros variációkra adott jobboldali "lámpa pirosok" válasza. Messze vannak egymástól. (ezen a figura mellet feltűnő, érkező vonat (lámpafényében levő piros) sem segít) A figura szempontjából ő egy légüres térben van. A kérdések és válaszok nagyon messze tőle, a periférián, a kép szélén zajlanak, ha válasz is a kérdésre a válasz, vagy ha nem, a középtérben semmi nyomot nem hagynak, nem érintik, "átugorják" a középteret, a centrumot.
Nahát ez is irányvesztést eredményez. Másféleképp, de ez is. A középpontban.
8. Ez egyféle stílusbeli megközelítés lesz, (tehát a geometriai irányokat most felejtsük el) (Tegnap egyébként ez jutott először eszembe, mikor találkoztam a képpel) De hát nem kevésbé tartozik az "irányvesztések" világába, csak ez más dimenziója annak.
Ez a kép kétségkívül "modern". Nem fogom kifejteni, hogy mit gondolok a "modernitásról", nekem ez egy nagyon pozitív dolog. Azt se fogom elmondani, hogy ez a kép szerintem mi minden miatt modern. Az.
Ami tegnap eszembe jutott rögtön, mikor megláttam, az az volt, hogy "hibája" az lehet, ami miatt mégsem teljesen modern, ami visszahúzza egy másféle felfogás felé, ami miatt attól nem tud elszakadni, kettősség lép föl, stílus keveredés.
De aztán rájöttem (épp nemrég beszélgettünk egy másik témában a "két festővásznon festett digitális képek"-ről ...lehet ez is segített ebben) hogy ez a kép "két festővászonra lett festve". És csak az egyik "modern". A másik nem.
És ezeket együtt látjuk.
Nekem ami ránézésre nem tetszik ,az a színkezelés, túl sok egyhangú szürke van a képen. Tudom, hogy hajnal és szürkeség, de akkor is. Pl. a kocsi oldala is egy semmilyen szürke vagy az előtér, amiben semmi színt nem látok. Aztán a kerekek viszonya a sínhez, nekem nem egyértelmű, a kerekek mintha papírból lennének kivágva, az alak olyan mintha lebegne. A kocsik belsejében sincsenek színek, mintha piros,sárga meg fekete (szürke) lenne csak. Én egy ilyen képen szinte nem is használok feketét, már rég száműztem, ahol esetleg használok ott is csak tónus mélyítésre, aztán rögtön ráviszek színt.
Ami nagyon tetszik, az a fény a peronon illetve a távolban jobb oldalt az a két lámpa.
Mindezek ellenére tetszik a kép mert teljesen visszaadja a hangulatot.
Igen! Nézegetem egy ideje és bennem is kb. ez fogalmazódott meg! Ami az előző képnél tetszett, az itt nincs meg, kicsit bizonytalan az egész kép, mintha az alkotó megijedt volna tőle vagy csak picit unta volna, de mégis vagy éppen ezért a hangulat átjön. Álmos, elmosódott hajnal.
Ebben a kompozícióban van valami, ami miatt nagyon izgalmas. Inkább az hogy izgató. Az hogy kb három vagy négy egyesével alapvető hibás dolog van benn, de mindezek összeadódva mégis valami jót eredményeznek...
Kép Értékelése
Hozzászólás küldése
Hozzászólások
És ráadásul eszméletlenül jól kérdez. ami egy nagy dolog. Ha nem is szóban, a festményei önmagában is mintha kérdésfeltevések lennének 
