Legtöbb esetben nem fontos az arc, legtöbb aktomnál inkább csak a fényárnyék hatás, színek tanulmányozása és a gyakorlás számít. Itt nem, ez más valóban és jól érzed.
Van néhány képem, (leszámítva a portréimat), ahol ez van, pl. a Márványnál, Szíriusz B-nél vagy a Hold sötét oldalánál. A csak aktoknál nem akarom, hogy az arcok kifejezzenek bármit is. Egy portrénál meg pont ellenkezőleg van, semmi más nem fontos, csak, hogy megpróbáljam a személyiséget visszaadni.
Az a "vonal". Egy vonalnak van formája, vastagsága, környezete...
A formája nagyon "tökéletes". Ha most elvenném az egész mindent ami a rajzon van, és csak az a vonal lenne, akkor az olyan mint mikor a Reich Károly a Benedek Elek meséihez rajzolt egy királylányt egy vonallal.
(A vastagságot nem tudom, szerintem épp jó -értem mi az az elvékonyítás, amit említesz, de olyan lényeges szerepe itt most nincs... )
A környezet: Hát ebben van igazából a lényeg, a sok D-ből én egy dologra tudok csak egyfolytában koncentrálni, ez a "kedvesség" ami a lány arcából tükröződik, és sokszor visszaattad már, (de nem ennyire) az most találkozik a vonal túloldalán ezzel a gyékénnyel, ami neki tökéletes párja, tökéletes komplementere, anyagában, varázs-szőnyeg mivoltában - Klimtnek vannak ilyen "anyagai" "textiliái" varázs-texturái, amik "megtehetik" azt, hogy közvetlenül érintkezhessenek egy lány testével-lelkével, fizikailag... a képen közvetlenül.
Pedig az! Tényleg!
Legalább is maga a rajz része, a gondolkodás egy más kérdés, amikor ülök előtte és nézem...na az a több.
A fotózásnál itt 3 spot lámpát használtam (padlótól a mennyezetig el vannak osztva) egyébként, ellentétben a Lumen sorozattal, ahol egy erős fényforrás van csak.
Szeretek játszani fotózáskor már a fényekkel, jelenleg is építkezem, de a lakás egyik részét már eleve így alakítottam ki...egyszer talán be is fejezem.
Köszönöm! A vicc az benne, hogy az arc pont annyira van kidolgozva mint a kéz, csak a kézen jobban látszódik a hiány. Lehet, hogy nem úgy tűnik, de ez egy egyszerű rajz. Ez az egyik célom egyébként, minél egyszerűbb, gyors rajzokat készíteni, de nem a látvány rovására.
Aj de gyönyörű a popója a fénye és az arc is nagyon kidolgozott lett!Én nem tudok okosakat mondani de valóban gyönyörű csak az ujjait hiányolom a kidolgozottságban!Viszont minden képednél van valami ami nem annyira kidolgozott és ez Nekem izgalmassá teszi!Na de hát én ilyen elcs...tt vagyok! Szóval paradoxon agyam megindult!
Azt a vonalat normális esetben elhalványítom, de itt mikor a hátteret csináltam, láttam, hogy kell oda. Illetve úgy gondoltam jó lesz az ott.
Amúgy egy viszonylag gyors rajz volt,egyes hatásokon még én is meglepődtem, illetve újnak hatottak. A fotóhoz mindenesetre semmi köze, szeretek így dolgozni mert eléggé szabad érzés....ezt szeretném későbbiekben, nekem ehhez kell a gyakorlat és egy bizonyos szint elérése. Ilyenkor tudok magabiztosan odaállni és improvizálni. Sose értettem azokat, akik így kezdik a festészetüket, hogy csinálják?!
Egyre magabiztosabb vagyok egyébként, jó érzés, de még mindig nagyon sok van hátra, hogy az legyen, amit igazából elképzeltem. Nem is baj!
Hát én erre alszom egyet, mert szeretném normálisan kifejteni azt ami ebben a képben a "sok D-s" komplementaritás
Van egy vonal. A "testkontur"... a baloldalon. ami a mentén, annak a két oldalán zajlik, és egyáltalán nem csak színekben, és egyáltalán nem csak komplementaritásban, ás "kontrasztokban" , "beszélgetésekben", ahogy te szoktad mondani.
Találkozás. Az a vonal egy igazi találkozás
Köszönöm! Igen, az ujjai lehetnének pontosabbak, na majd legközelebb. Egyébként nem akartam nagyon elmerülni most a részletekben, ilyen kis képeknél nem is szeretek, főleg egy szín- illetve textúra-kontraszt tanulmány.
Tudod ez megint az a "Azta .... "kategória nálam. Nagyon szépek a színek, a háttér, a modelled gyönyörű! Egyetlen pici részlet zavar az ujjai. Tudom nem az a lényeg, de egy ilyen hihetetlen jó képnél szemet szúrt
Köszönöm!
Akkor volt értelme ezek szerint az egésznek!
Alul egyébként a szkennelés miatt lemaradt a lábaiból pár centi.
Ez az a kép, ami nagyon menet közben alakult így, főleg a háttér, de a test színe is, ami nem tetszett először ezért átszíneztem alaposan.
Nagyon jól beszélgetnek ezek a komplementerek egymással.
Na. Ez akkor engem most lenyűgöz. Az, ami a kép bal oldalán történik. De úgy minden.
Meg még az is amiről nem is tudom hogy mi az. Valami váratlan dolog. Váratlan és nagyon nagyon lenyűgöző. Amire úgy azt mondja az ember, hogy aha, na MOST ...ez az. Nagyon sok minden találkozott, és át lett lépve egy dimenzióhatár. De egy nagyon fontos dimenzióhatár.
Egy új dimenzióban vagyunk.
Van néhány képem, (leszámítva a portréimat), ahol ez van, pl. a Márványnál, Szíriusz B-nél vagy a Hold sötét oldalánál. A csak aktoknál nem akarom, hogy az arcok kifejezzenek bármit is. Egy portrénál meg pont ellenkezőleg van, semmi más nem fontos, csak, hogy megpróbáljam a személyiséget visszaadni.