Vili: (hova tettem ? "Mi a realizmus" témát megnyitottam tegnap, mindenki véleményére kíváncsi vagyok, minden gondolatnak nagyon örülök, http://pemzli.hu/...ead_id=803 De ez egy általános téma lenne, és nem kapcsolódok Sándor képéhez, csak itt vetődött fel a beszélgetés során
oké, én vevő vagyok erre a témára Tibor..de hova tetted? nem találom a fórumon.
ps.: néha kis vatta a fülben vagy "kormosüveg" szemellenző is kell, mert "elmegy" a stílus vadászni és elfelejt kijönni az erdőből
...azok az utcarészletek! amik ott vannak Sándor albumában...vagy a csendélet az asztalon..:érzés-stílus-mondanivaló!!!számomra ez a portré nem is matesandor..remélem az őszinteségem nem bántó senki számára, a véleményem teljességgel szubjektív..
A részletképek, fázisfotók, videók, PLÁNE kommenetezve, elmesélve, hogy mit miért hogy mikor miért... ezek FELBECSÜLHETETLEN jelentőségű értékek... Ebbe az irányba kell menni... Na de azért most elindítom a ha már itt tartunk az "elméleti" témát
Részemről szeretem megosztani azt a kevéske tudást, amit megszereztem, kirakni részletfotókat vagy folyamatokat. Érdekes egyébként, hogy magamnál magasabb szinten tartott festő is köszönte már meg ezt és mondta el, hogy rengeteget tanult "belőlem". Először meglepett bár nem is meglepő hiszen itt elsősorban egy-egy felfogásbeli különbség lesz látható, amire a másik esetleg nem is jön rá, egyszer csak ott van előtte...
Van. 6 vagy 7 amiben ez előjön, nem beszélve a képhozzászólásokról, amit én se tudok, hogy mennyi....
Feneketlen kút ...
Azonban én azt gondolom, hogy ez sok elméleti megbeszélés jó volt, olyan értelemben, hogy ezzel párhuzamosan nagyon sok GYAKORLATI teendő lett világossá.
Itt, most, nekünk, neked, nekem, bárkinek aki itt ezt a kis helyünket használja. A teoretikus, (elméleti) problémák szép hosszú és nyugodt megbeszélése valahogy kölcsönhatásba kezdett lépni a gyakorlattal...
Kezdett. Biztos hogy nincs vége. Sőt rengeteg "kört" kell még lefutni. De ez egy jó kezdet....
Realizmus és realizmus között is óriási különbség van. Béla is realista, de nem a pontos színek visszaadása miatt, sőt!! Ő úgy absztraktosít, hogy közben igen is realista marad. Ez a lány egy realista-realista alkotás lenne, de a két stílusnak az alapja mégis ugyan az. Lehetne ebből egy fórumtéma, hogy mikor lesz realista egy alkotás. Milyen feltételeknek kell biztosan teljesülni. Vagy lehet, hogy már van ilyen?
Igen, az át fog alakulni. Az a jó, mikor a tudatosságból átlendül az ember a féltudatosságba, mikor már nem színelméletezik görcsösen, hanem a színelméletek adta lehetőségekkel úgy él, hogy nem is igazán tud róla.
Tarcsay Béla legutóbbi képein nagyon jól láthatók ezek a dolgok, tőle rengeteget lehet tanulni.
Hát, még nem tartok ott.Jelenleg még fontos nekem a fekete, és még nem találtam helyette jobbat.A színeket kezdetben bátrabban használja az ember(én is), később talán a "tudatosság" egy kicsit lefogja az ember kezét.
Abszolút itt látom a fejlődés irányát, a színek bátrabb használatában. Mint Tibor is elmondta ezeket korábbi képeid némelyikénél szépen megoldottad, de azt is tudom, hogy nehéz mindegyiken teljes magabiztossággal alkalmazni.
Szoktam mondani, hogy féltudatosan, bízni kell abban, hogy a színek féltudatos használata jót fog tenni. Jelen esetben nagyon jót tett volna. Én egy ilyen képet a fekete teljes kizárásával csinálok meg, a szürkéket is lehet keverni és azok a szürkék sokkal élőbbek lesznek (pl. hajon).
Ki kell találni pár receptet, amiket szinte minden képen lehet alkalmazni,amikre lehet alapozni, aztán ezeket a recepteket is lehet kicsit variálni, miből mennyit...
Hasonlóan pozitív érzések "jönnek" a képből, mint az "Eurithmia" címűből. Hát persze hogy jönnek, ha bele lettek rakva. Ennek csak fele részben a lány lelke, sugárzó személyisége az oka, a másik fele a festmény. Kiegyensúlyozott kép, színtanilag, kompozícióban. egyszerű struktúra, ami nagyon jó.
A haj színmentessége zavar. Kicsit halott.
Az árnyékokban Te már csináltál sokkal izgalmasabbakat (...oda is színeket várna az ember)
Az arc (test) csak tónusokra épít... hát itt is jobb lenne színeket is látni.
A képnek van egy "realaizáló" attitűdje, felszíni dolgokra figyelő... ami párhuzamosan hat a belső-szépre koncentrálóval... és szerintem ez hátráltatja a "belső szépség" "olvasását".
Ezt én egy újfajta eszközkezelésnek látom, eddig mintha nem így használtad volna a pasztellt, hanem szálkásabban, markánsabban. Lehet, hogy a téma finomsága ösztönzött a változtatásra, nem tudhatom. Ám maga a kép most is tetszik, eleven, mosolygós arc, csillogó tekintet. Életszerű az egész, és a haj megrajzolása különösen tetszik.
Kép Értékelése
Hozzászólás küldése
Hozzászólások
"Mi a realizmus" témát megnyitottam tegnap, mindenki véleményére kíváncsi vagyok, minden gondolatnak nagyon örülök, 
6 vagy 7 amiben ez előjön, nem beszélve a képhozzászólásokról, amit én se tudok, hogy mennyi....
