Bocs, hogy csak most reagálok, de eddig kórházban voltam. Én egy belülről izzó paprikát akartam festeni, ilyennek láttam a hivalkodó vörös színével.A cipó vörösesbarnájával gondoltam kicsit kompenzálni.Amúgy köszönöm a sok hozzászólást.
Vili: ezt a paprikára mondod, ugye ?
Szerintem jó gondolat!!!
Még az jutott eszembe tegnap a paprikáról, mármint az ezen a képen lévő paprikáról hogy "veszélyes". (mint rá vonatkozó minőségjelző)
Nem az "utolsó vacsorát" képzeltem el, de valamiféle vacsorafélét ezzel kapcsolatban, konzervatív, polgári vacsorát, ahol leűl egy "veszélyes elem" is a többiekkel ...normálisan vacsorázni... Sok filmben van ez a szitu
Mondjuk egy "veszélyes" lány. (szóval nem kell ufó hozzá ) Mát mikor a vacsorán megjelenik, tűzpiros ruhájában, tudjuk hogy itt bajok lesznek ...és persze azok is lesznek (jobb filmekben)
kicsit olyan a dolog mintha a 12. apostol egy ufó lenne az 'utolsó vacsorán'. ami persze lehetséges, de alkalmazkodjon a környezetéhez, mert megijeszti a többieket
Idéznék a hozzászólásomból:
A többi oké, a kísérletezés is, én is szoktam és nem szokott érdekelni az ilyen vélemény mint az enyém most.
Ami azt jelenti, úgy kell hagyni ahogy van! Tehát nem csak Nikiben merült fel.
Úgyis Sándor dönt, ő tudja mit akart tulajdonképpen, még az is lehet, hogy nem neked van igazad.
...érdekes, hogy mindenki valamiképp kiegyensúlyozni, kompenzálni akar - szemben azzal amit én mondtam (kivéve Nikit, akiben felmerül azért az "úgy-hagyni-ahogy-van" gondolat )
Nem biztos hogy én "leszedném" onnan azt a szegény paprikát, esetleg ügyeskednék valamit... (Mert szerintem is kissé harsányan hever ott. )
Lehet hogy a kés nyelének színébe lopnék valami pirosas áranyalatot.
Vagy azt a konyharuhát turbóznám fel hercig piros kockásra.
Vagy pedig nagy ívben fütyülnék mindenki jó tanácsára.
Igen, de az hogy ilyen egy kép, az jó. Szerintem.
Hogy ambivalens, "ellentmondásos" nem egységes, két pólusú... Nekem azt mondja: "itt van ez a szép, csendes kedves látvány valóság, Amiben szépen kellemesen el lelehet tűnődözni. De a szememet egy izzás ragadja meg, egy jelenlét, ami erősebb a "látvány-valóságnál".
És ez már az a kategória, amire azt mondom, hogy kilép a realizmusból, valamiféle vizuálís megjelenítése annak hogy a létezésnek hőfoka is van, ereje, vagy erőtlensége... És jó az, ha két létezési minőség együtt, egymás kontrasztjában van ábrázolva....
A paprika külön nagyon tetszik, azzal nincs bajom, az egészet nézve lóg ki. Rögtön a paprikát kezdem el nézni pedig mikor erőt veszek magamon és elkezdek kalandozni más felé, nagyon szép dolgokat látok. A többi oké, a kísérletezés is, én is szoktam és nem szokott érdekelni az ilyen vélemény mint az enyém most. Amennyiben tényleg az volt.
Nekem meg tetszik
Épp arról beszélgetünk a fórumban, hogy milyen lehetőségek vannak átlépni a realizmus határait. Nekem ez már nem egy "látványfestészet" és nem egy "milliő-festészet" ... az a paprika "elemelkedik" jelentőséggel, jelentéssel telítődik.
(Én azt gondolom, hogy Sanyi folyamatosan végez ilyen kísérleteket, (Pl ott van a "Hajnal" ( a pályaudvaros), előtte a "Csendélet" (narancsos, rózsás) ) az eleven, telített színek használatával kapcsolatban.
Ami az én szememnek nagyon jól esik ... És ahogy látom ezeknek már nem csak a vonalas, hanem foltszerű tömegszerű alkalmazásával is.
Itt jó kontrasztok vannak, pl. a 7 színkontraszt közül legalább 2-nek jelentősége van... (de másféle kontrasztoknak is)
A "Hajnal" messze nem ennyire jó kísérlet a "jelentéstartalom" hozzáadásra...
Szóval nem csak kísérletnek érzem (ami már önmagában is jó dolog volna) hanem egy kísérletsorozatnak, ami határozottan egyre jobb eredményeket hoz.
szerintem jók a képméreteid és jók a csendéleteid is, van egy egyedi 'miliőjük'..de ez a pirospaprika elszállt ..olyan mint ha színes üvegből lenne..'valami' vagy kevés vagy sok rajta(?)
Kép Értékelése
Hozzászólás küldése
Hozzászólások
