Nagyon eltaláltad Tibor!
Reggel még csak egy unalmas kép volt, aztán kora délután jött valami érzés és ez lett belőle. Nem tudom honnan jött, de nem bánom. Úgy érzem ennél a képnél sikerült megoldanom a féltudatosságot, átvinnem a kartonra, most nagyon közel voltam ahhoz, amit igazán szeretnék. Itt nem csak technikai kérdésről van szó, sőt! Valami, ami ott lóg a levegőben és ha rá tudunk hangolódni, akkor a pasztell suhan a papíron és alkot, vezeti a kezünket...nehéz megfogalmazni.
József, az a padló sokaknak tetszik, én nem érzékelem annyira azt a hatást, de elhiszem nektek!
Egyébként alapvetően itt az arcra tettem a hangsúlyt, ez volt az alapkoncepcióm, a többi részt eleve nem akartam kidolgozni, nem fontos. A fentebb említett valami, hogy jött, az nagyon jót tett a képpel.
Köszönöm!
Már a Face-n is láttam, de nem volt időm kommentálni.
Szóval: Tibor után nehéz újat mondani, így csak röviden - szép az arc, kellemes arányban van fény és árnyék.. a figura jó, ahogy van. Nem is ez ragadott meg engem sem. Ami nekem új Tőled, az a régebbi homogén hátterek helyett a színes felület, és a rendkívül anyagszerűre sikerült padló, amire (ha nem lenne ilyen jó), azt mondanám, hogy sok, de így nem mondom. A Tőled megszokott sötét "aurából" visszavettél, én ezt külön díjazom. 100 szónak is egy a vége: tetszik és gratulálok!
Tetszik. Nagyon is Lehet hogy az tetszik benne ami a lényege is lenne?
Szerintem pont ez az, amit piszkálgatok a "mi a realizmus" fórumtémában. Realizmus és mégse. Pici, finom "ellépés" onnan. Finom, de VALÓS.
És ráadásul, az ellépés "természete" is olyan, ami nekem izgalmas...
((( másik fórumtémá(k) ("színek" Igen a "realtól" színekkel lépjünk el ! ... az egy jó dolog...
de hogy ? ... Sokféleképp. Ez ami ezen a képen van: egy (számomra) nagyon jó... lehetséges irány. )))
A kicsi színes pöttyök, csíkok, hol az ábrázolt térben, hol mintha más síkokon, új "PS rétegeken" lennének.
A képnek lesz egy új dimenziója.
Kitágul az értelmezési tere, jelentés-tere.
Na ezt hívom én VALÓS (el)lépésnek.
A pöttyök és csíkok interakcióban, párbeszédben vannak az "eredeti" képpel.
Szinük, irányuk, helyük, mennyiségük erősségük, stb fontos: ezek által tudnak "kommunikálni" . Az eredeti képpel is DE kifele is, a néző fele is.
Tetszik az is, hogy csak kellőképp "közelről" láthatók. (az láthatja akit valóban érdekel a kép, és közel megy hozzá)
***
(Ismersz egy Müller Árpád nevű festőt ? (Néhány éve halt meg) - neki volt egy ilyen iránya, realista portrék + finom csíkok. (legtöbbször kék csíkok) Már akartam neki fórumtémát csinálni, több ezer képe volt a neten, és nagyon érdekes absztrakciós, és más irányai, de teljesen szét van esve a honlapja, úgyhogy nem lesz egyszerű)
***
Még ez jutott eszembe:
(A címen gondolkodva ...)
Mondjuk volt egy lány
És már nincs.
...az emlékek kétfelé választhatók.
Az egyik fele: a "realisztikus emlékek". Ezek sorsa... kb a "2001: Űrodüsszeia" HAL computere ... na ott ez szépen van ábrázolva. Halványulás, megsemmisülés.
Semmis emlékek. Történt sok minden, mikor ez a lány volt, de az "NEM VALÓSÁGOS". Ami elhalványulhat, az az, ami nem valóságos.
És EZT a "nem valóságost" lehet realista módon lerajzolni.
Nem furcsa? Nem döbbenete ez a szóhasználat?
De mikor ez a lány volt, akkor történtek (ezzel szemben) VALÓS dolgok is.
Örökké valók.
Ezeket lehet színes csíkokként és pöttyökként ábrázolni. Életük van, most is, élnek. És ÍGY néznek ki (mint a képen)
Ha tényleg PS-ben lenne ez a kép, akkor a "real" rész "rétegének" lehetne egy láthatósági értéket adni ...és ez "lemegy 0-ra". (AZ idő teltével) Elhalványul, eltűnik.
A "színes pöttyök réteg" ezzel szemben halványulás, láthatóság szempontjából "locked" (zárolt)
(sőt !!!)
Kép Értékelése
Hozzászólás küldése
Hozzászólások
Itt pedig egy Maybe-nek látszó Never ... A spanyol viszont nagyon érzékeny erre...
Igen a "realtól" színekkel lépjünk el ! ... az egy jó dolog... 
