Kísérletezés a pirossal. Meddig lehet elmenni pirosságban? Mennyi a túl sok? Mit bír el a szem, anélkül, hogy bele nem pirosodna? Azt hiszem, ez a kép ettől pirosabb már nem lehetne.
"Steril" (-ség) Hm. Nem tudom, nekem ez a szó, vagy a dimenzió amit jelöl, nagyon messze van, (bár tudom hogy összeköthető, ill tudom hogy hogy köthető össze, de nem szeretem ezt az összekötési módot) azzal, amit a kommentemben írtam a porcelánok "tisztasága" által jelzett világról...
Nekem ez ég és föld, de... szeretném érteni azt a nézőpontot is ahol ez steril, vagy valamiféleképp a sterilség szóbajön ...
nekem is tetszik, de nekem inkább a színek és főleg a vörös szalvéta miatt..az üvegvarázs teljesen a te sajátod itt az oldalon, és ez le is hengerelt első alkalommal. amit itt nem érzek, az a paradicsomok 'tere', ahogy azt az epreknél megoldottad.
Először az első benyomásom.
Vannak főszereplők. Az üvegpohár és a porcelánbögre.
Ők most elmentek piros-országba.
Két pici epizód: (mi a kedvencem)
A fehér asztalterítőn legalul középen az a kis "piros emlék". (A fény áthaladt a poháron, érintette a paradicsomokat, majd megint a pohár falát, és elérte a terítőt)
A másik a bögre oldalán a tükröződés.
Tehát a főszereplők jelenléte ebben a "tájban"... hat a tájra, és a táj hat rájuk.
***
Még mindig a főszereplők, hiszen ők minőségeket képviselnek. A porcelán nekem valami nagyon-nagyon tiszta, gyerekkorian tiszta fehérség, - a tisztaság, mint olyan akár- az üveg pohár ugyan ez, csak csillogással, és átlátszósággal.
És most ezek a minőségek találkoznak a pirossal.
A pirosról még nem tudom mi, nem tudom mit képvisel, "az élet maga" vagy még sok minden, vér, szenvedély, sokféle dolog, Egyenlőre ezt még nem tudom. A "piros" egyszerűen egy fontos szereplő, egyenlőre ismeretlen minőségben jelen.
De ők kapcsolatba kerülnek. Pl egy játék kapcsán: játsszuk azt, hogy megnézzük, hogy mi van ha ezek találkoznak.
A porcelánnak találkozásai színvilágokkal nem csak játékos változatokban vannak. Ha elmélyed az ember a porcelánfestés művészetében, hagyományaiban, akkor láthatja, hogy nagyon körülhatárolt, nagyon diszkrét, nagyon mély, gyökerekkel rendelkező színvilágok, formavilágok, motívumok azok, amik "engedélyt kaptak" a porcelánnak való közvetlen találkozásra. Ha csak mondjuk a magyar porcelánfestést nézzük, nagyon kevés szín- és formarendszer kap erre "engedélyt". A porcelán nagyon tiszta dolog, és nagyon válogatós úgy tűnik.
***
Izgalmas és szép kompozíció, szépen, sok dimenzióban kiegyenlített, meglepő megoldásokat is tartalmaz e téren.
Forma arány és mennyiségi variációk... lépnek elő, hiszen színek és színkontrasztok terén beszűkültek a lehetőségek, és épp ezért mondom, hogy ezeken a beszűkült lehetőségeken belül mégis nagyon jó, sőt meglepő megoldások vannak.
Az átlós kompozíció úgy általában borzasztóan "nehéz" utálatos valami. És itt igen könnyedén túl van lépve.
Sőt.: az ecset (másik szerepkörében a színkontrasztok főszereplője) az átlótól párhuzamosan lejjebb tolódik+ az üvegpohár pedig átlépi az átló határvonalát.
Nahát ez csak egy kis nüansz de jól esik a szemnek nagyon.
Itt a képkivágás is tanítandó. Pl. abból a szempontból, hogy sokan sokat vágnak le dolgokból, ) sokan meg nem mernek vagy keveset, vagy nem érzik szükségét.... Na akkor itt ez a kép egyféle mérce, hogy mennyit szabad, érdemes, jó levágni egy tárgyból, dologból (pohár, bögre)
Ezt sokszor mondom, a képkivágásokra: közel kerülés.
De mértékkel.
Egyszer elmentünk egy monokróm kiállításra, ott volt ennél is pirosabb kép, sajnos csak miután kifizettük a horribilis belépőt és bementünk tudtuk meg, miért monokróm a kiállítás.....mert csak egy színnel befestett képek voltak kiállítva. Nevezhettük volna Rothko átkának is azt a kiállítást!
Megint egy szuper kép, de azért én közben gondolkodom erősen az alkotóján is....na majd ha jutok valamire leírom...
Kép Értékelése
Hozzászólás küldése
Hozzászólások
Köszönöm szépen.
Nekem ez ég és föld, de... szeretném érteni azt a nézőpontot is ahol ez steril, vagy valamiféleképp a sterilség szóbajön ...