Egyszer voltam egy ilyen szállodában... Pont így nézett ki. Padlótól-plafonig ablak a nemtudomhanyadikon... és nem nagyon mertem közel menni az ablakhoz, és pont így belekapaszkodtam egy darab bútorba ahhoz, hogy kinézzek. Igaz, teljes űrképet nem láttam...de valahogy azt gondolom magamról, hogy tudok ehhez viszonyulni.
OK, értem.
Nagyon nem szoktuk ezt megbeszélni, és most se karom elvinni errefele a beszélgetést, de képeknek van ez a rétege. Hogy akar e a festő valamit, akar, szeretne, stb, és egy másik kérdés, hogyha akar akkor azt beleteszi e képbe. És hogyan. Ez sok változat. Van hogy nem teszi bele, és nem is akar semmit. Csak megjelenít. Dokumentál. amit lát. A saját relációját az egészhez nem keveri bele.
Egy EGÉSZ más rétege a képnek, hogy amit ábrázolok, pl a főszereplő, AZ akar e valamit, és hogy ezt lerajzolom e, vagy sem. Ha lerajzolom, az is dokumentálás.
Ezen belül van az, hogy EZ SEM érdekel, nem rajzolok szándékokat, állapotot rajzolok.
Zárójel bezárva
Én nagyon szeretem ezeket a dokumenetarista megközelítéseket. De azt nem mondom, hogy a vágyakozó, álmodozó, és egyéb reflexiókat belekeverő képeket ne szeretném, meg ahol már a szereplők és festő vágyai, teljességgel kibogozhatatlanul összekeveredtek
A mi lenne ha kérdés engem nem foglalkoztat. Én nem drukkolok, csak bemutatok egy állapotot. Természetesen minden ilyen állapot lehetne egy kiindulópontja is valaminek, akár annak is, aminek az ellenkezője van a képen, de ez már egy másik történet. Ami van az van, érnek hatások, amiket beleteszek ezekbe a képekbe.
Egyébként odáig megyek, hogy ha a másik oldalon mondjuk én lennék, akkor az is elképzelhető, hogy engem egyáltalán nem érdekelne a "JÓ LENNE" kérdés, nekem elég volt a hatás is, amiből ez született. Vagy ha a másik oldalon nem egy személy van hanem valami más, akkor is kvázi érdektelen számomra a főszereplő sorsa, csak a mostot akartam ábrázolni.
Igen, vagyis úgy lehetne fogalmazni, hogy ez nem egy "szurkolói" kép. Hanem helyzet-leíró. "Ami VAN, azt rajzolom", nem pedig azt, amit szeretnék, hogy legyen.
Aztán elbizonytalanodom ebben...
Valójában nem "drukkolás" az, hogyha azt mutatom meg ami van, rendesen? Nem az az IGAZI drukkolás?
Vagy annak a kiindulópontja?
Mi ennek az ellentéte, vagy mi szokott általában lenni, ... irracionális vágyak pl, vagy hamis helyzetértékelés...
Én szerintem nagyon is benne van ebben a képben hogy JÓ LENNE az a lépés ...
Azt a részt direkt raktam ám oda...
Sőt, annyira fontos rész, hogy az első szkennelésnél nem látszódott ezért újra kellett azt a részt szkennelnem és rátenni.
Én csak azt tudom lerajzolni, ami van, tehát ha korlátoltságot ( ) látok, akkor azt.
Ha a kép felső széle, ami felé lép a lány, nem lenne, hanem kivinnéd a képszélen túlra, akkor a "másik dimenzió" jobban érvényesülne. A "korlát" hatás is csökkenne.A "dimenzióugrás" is könnyebb lenne neki. Ha egyáltalán akarja. Na ezt most jól összefoglaltam. Nem biztos, hogy érthető.
A belső korlátokat nehéz átugrani... hiszen folyamatosan pakoljuk magunkra egész életünkben, és egy nagy adaggal indultunk, amit gyermekkorunkban hintettek el bennünk. Egyéni érés kérdése, hogy mikor dobáljuk le ezeket a ballasztokat. És nem utolsó sorban, hit, bátorság... magunkban hinni, úgy, hogy közben ne válljon öncélúvá. Bonyolult vagyok néha
A minket körülvevő erőhatások közül a gravitációs erő a legkisebb, mégis a földön tart minket, sőt ha leesünk valahonnan nagyon megütjük magunkat.
Én a "belső korlát" átugrásához használatos erőt ehhez hasonlítanám, nagyon kicsi, de mégis elég ahhoz, hogy ott tartson a korlát túloldalán.
Nálam kettős az érzet. Lehet, hogy meg van a vágy, hogy kilépjen, egyik lába nincs is a talajon... mégis komoly erővel súlyosan tapad a földi világhoz. A padló és lány egyek, az árnyéka béklyóban, pedig ott az erő ami kilépne. És úgy gondolom még egy lépést sem kellene tenni fizikai értelemben, és "megléphetné"....
Ez egy erős képed szerintem. Én arra képre gondolom, hogy erős, ami "sikeres"... hm nem nekem a nézőnek sikeres, vagyis felém sikerül közvetíteni valamit, gondolatot, hanem hogy bele tudod e tenni amit akarsz.
A zene is csak eszköz itt, meg minden, a kompozíció a technika, a gondolkodás, az előzmények, a sok előtte lévő képek, a tanulások... a kérdés az, hogy mindennek mi a végeredménye.
Te is úgy gondolod hogy ez egy nagyon "eredményes" kép? ... Én úgy.
Aztán a másik, hogy ami kép ilyen, és emiatt erős, az aztán sugároz. És mozgat meg mindenfélét a nézőkben is.
Én úgy érzem ez a távolság nem áthidalható, ha vannak is esetleg próbálkozások, azok mindig olyanok, hogy nyilvánvalóvá teszi, hogy más dimenzióban léteznek.
Valami óriási energia kellene egy dimenzióugráshoz, de akinek ugrania kellene, az nem ért a dimenziókapu építéséhez. Csak a vágy van meg, de a tudás hiányzik....valahogy így képzelem, de persze lehet más magyarázat is.
Na most már a képen tűnődöm ... a lány szerintem biztosan egy "távolság" előtt áll. Ami nem hogy képletekkel nem írható le, de valami nagyon különleges távolság. Ha átléphető akkor egy pici lépéssel. De de nem biztos hogy átléphető, mert olyan dimenzióban van. Csillagok, bolygók is simán teszik meg útjukat, de itt van ez a dimenzió.
Én azt hiszem ez egy közeli dimenzió, közelibb mint bármi, egy fizikai térben való fizikai lépés, vagy a csillagok léptéke ... nagyon közeli, emberi dimenzió.
Előtte áll.
De övé e? "a távolságot mint üveggolyót, megkapod." Meg kapja e?"
Kérdezős kép ez nekem, nagyon finom, és emellett lényegre figyelős kép, tele érzékenységgel. A kérdésekre és a válaszokra nézve is.
...
Na engem sem. A lemezborító is azért olyan, amilyen, mert épp azt fejezi ki, hogy a megoldás magában a zenében van. (és nem a képletekben !) (De azért az még érdekes, hogy a képletek éppen íveken való mozgásról, sebességről, gyorsulásról ... TÁVOLSÁG idő szerinti második deriváltja van pl benne. Na itt ezt gondolatmenetet be is fejeztem )
Na, az pont nem érdekel! Viszont amit csinálnak zene az most valamiért hihetetlenül bejön. Nem egysíkú, elég sok stílus elemeiből rakták össze és szinte mindegyik dallama megmarad bennem. Amit linkeltem szám, az különösen, és adott egy érzést, amiből ez a kép lett tulajdonképpen. Már napok óta érlelődik bennem egyébként.
Kép Értékelése
Hozzászólás küldése
Hozzászólások
