Olyan különös érzés feküdni a Hold alatt.
meztelenül, nesztelenül, bent időtlen időkig,
míg odakint csak percek múlnak el.
Érzem az erejét.
Magamba fogadom.
Nézem a csillagokkal hintett égi plafonom,
várom hulló szerencsecsillagom,
várom az égi jelet.
Csend kint, csend bent, semmi sem rezdül,
szétfolyok, egy leszek.
Egyetlen összefüggő pillanatok sorozata.
Kép Értékelése
Hozzászólás küldése
Hozzászólások
