Nekem is nagyon tetszik ez a világ. Teremtő fantáziád hatalmas tartalékairól árulkodik. Különösen megnyerő számomra az a könnyedség, amellyel ebbe az ártatlan, felhőtlen mesevilágba finoman belecsempészed a minden gyermek (és felnőtt) legnagyobb félelmét, az állandóan jelen lévő Gonoszt. Ettől a kép, a játékosság felszíni rétege alatt olyan mögöttes tartalmat kap, amely mindenképpen figyelemre méltóvá teszi. Gratulálok, Zoli!

Csak egyszer írom le, de imádom ezt a világot. Főleg ezek az elborultabb képeid tetszenek nagyon. Úgy vettem észre az emberek hajlamosak az ilyen témákat nem kellő lazasággal szemlélni, illetve elsiklanak afelett, hogy ezekhez a képekhez kell egy olyan belső világ, ami minden művész sajátja kellene, hogy legyen, a rajtudásról már nem is beszélve. Neked mindkettőből jutott rendesen, örülök, hogy élőben is láthattalak ALKOTNI, mert az igazi alkotási folyamat volt, ott találtad ki a helyszínen és vitted a farostra amit elképzeltél.