Szeretem az olyan képeket, amelyek olyan érzést keltenek bennem, minta maga a szemlélő is része lehet a képek. Valami olyan, mintha én is ott álnék az utcán és nem "kintről" nézném a látottakat, ha tennék néhány lépést, akár meg is érinthetném a keritést vagy valamelyk fát. Tetik, nagyon!
A "mintha" egy jó szó, mert ez egy nagyon egyszerű és gyors kép. Mindenre megpróbálok csak utalni, a fenyők pár vonásból készültek el, de a többi alkatrész is csak addig van kidolgozva míg el nem érek az értelmezhetőség határára. A kettősség? Hát az van, egyrészről megmutatom a szépségét a tájnak, másrészről pedig azt, hogy mennyire elrontjuk mi emberek az egészet. Sok magyarázattal találkoztam e kép kapcsán is. Van akit megnyugtat, van akinél a sötét égbolt falat jelent, nálam pl. a végtelen világűrt és egyben a végtelen lehetőséget is szimbolizálja. Ezek az alkotásaim állnak hozzám igazán közel, ezeknél tudom leginkább megmutatni mik vannak bennem. Örülök ha más is észreveszi ezt.
Köszönöm!
Ez jó kép. Rád jellemző, hideg megfogalmazás. Érdekes kettősséget érzek: olyan, mintha minden fűszálat egyenként ismernél, annyira részletes(-nek tűnik), ugyanakkor a rideg előadásmód miatt meg mintha teljesen kívülálló lennél, csak közlöd a látványt, érzelmek nélkül. És ez az, ami miatt nekem ezek a képeid jobban tetszenek. Az aktjaidon a meleg színek ellenére is csak ugyanúgy rideg közlést, pontos, érzelem mentes megfogalmazást érzek, és azokat emiatt nem érzem többnek, mint tanulmányoknak. Az utcaképeiden viszont van létjogosultsága ennek a hangulatnak. Az aktoknál nincs kérdésem, itt egy csomó kérdés merül fel az emberben, ami miatt izgalmassá válik egy-egy ilyen jellegű képed. Szóvel nekem ezek a csúcsképeid.
Kép Értékelése
Hozzászólás küldése
Hozzászólások
Tetik, nagyon!
Köszönöm szépen.
Tulajdonképpen 1-2 héttel a rajzolás előtt fotóztam ezt és eléggé friss volt az élmény.