számomra különös erővel bír ez a kép, pusztai, tanyasi születésű lány vagyok, sokat voltam a mezőn, a pusztában imádtam, ez a kép engem arra emlékeztet amikor vihar jött és lecsapott és már nem tudtam hazaérni vihar előtt, nem tehettem mást mint a vízben, a toboló esőben és a cikázó vllámok között hasra vágtam magam a fűbe, fejem felett húztak el a villámok és hideg szele megcsapott, hátborzongatóan félelemetes gyönyörűvolt, biztosan értesz engem, vízben feküdve, békék és egyéb élőlények között vártam a vihar elvonulását. Még a képet nézve érzem a villám hideg lehelletét az arcomon. Köszönöm Neked hogy a képed alapján ezt az érzést ujra átélhettem.