Egy jó művész ne legyen elégedett soha mert akkor nem fog fejlődni. A képzőművészet is csak egy olyan dolog amiben folyamatosan lehet fejlődni, itt sincs tökéletes, csak annak az illúziója esetleg.
Ez bizony így van. Meg talán, mire elkészül a kép, akkor látjuk igazán, hogy ennél jobbat akartunk. Bennem sokszor van az az érzés: Már megint nem sikerült teljesen megvalósítani azt, amit igazán szerettem volna.
És most jutott eszembe, hogy az előbb kifelejtettem az egyik nagy kedvencemet. Talán az a címe: És még egy pillantás Szodomára. Szuper kép.
Addig jó míg a másik festő műveiben gyönyörködünk! A festői lét magában hordozza, a saját magunkkal szembeni túlzott kritikát, szerintem ez természetes, és hát mire befejezünk egy képet talán picit unalmassá is válik a kezdeti lelkesedés alább hagy.
Mindannyitoknak köszönöm. De mielőtt elszállnék nagy örömömben, segítsetek nekem: Van néhány általam kiemelkedően jónak ítélt kép, melyek megismerésekor bizony felsóhajtottam: Ha én így tudnék festeni! ....Nem is tudom ki festette az Akt gyümölcstállal, vagy a Napszemüveg című képeket, de ide sorolom a Férfiaktot is (amit csak egy tanulmánynak tart a festője). Aztán, ki festette Freedom című képet vagy éppen a Boldogság-ot, ki festette a Tanyá-t, Barbarát.......és sorolhatnám tovább....szóval van mit tanulnom még.
Na, miután már alig mosható le rólam az álszerénység bélyege, higgyétek el, komolyan így gondolom. Egyelőre számomra még rejtély, mi tetszhet az én képeimben egy nagyszerű festőnek. Bizonyára az, hogy egészen más, mint az övé. Nekem nem biztos, hogy tetszene, ha a saját stilusomhoz hasonló képeket látnék más festőtől.Talán ti is így vagytok vele. Nem? Ha nem így elenne, akkor a magunk alkotásán kívül képtelenek lennénk máséban gyönyörködni, másét értékelni. Pedig tudunk: őszintén, irigykedés nélkül. Példa erre ez a portál is. A paletta színes, és mindegyik szín egyformán fontos. És ez így jó.