Attilám szivem, én meg tegnap este HP-t ittam, miután beszéltünk, és nem láttam semmit, mert kiütött egy kicsit, ja nem szoktam inni, de kellett, na Imádlak Szivem!!!!
Ibolya én meg ittam tegnap viszkit és táncoltak a vonalak, meg olyanokat láttam! Kis lila törpéket...ja nem, azt a tévében...mindegy, láttam amit láttam!
érdekes kép, tudjátok,persze hogy tudjátok mindig másképp nézem a képeket, nekem korlátok közé szorítva jut eszembe, de azért látok itt menekülő utat is, tetszik!!! csillag
Egyértelmű, hogy a témától függ mennyire jön át egy ember személyisége, de azért ha valaki jó művész felismerhető, hogy az az ő alkotása. Egy tájkép csak egy tájkép és talán nehezebb vele kifejezni valamit vagy belerakni az egyéniségünket. Talán....
Én ha nézek egy alkotást mindig látom mögötte az embert aki azt létre hozta, egyiknél azt mondom, hogy tetszik az az ember a másiknál, hogy nem tetszik de valamit mégis belerakott amitől izgalmas lett az a mű. Aztán látok olyat akinél csak az embert látom és annak a rossz oldalát, hiába technikailag tökéletes az alkotás, nem tetszik. Valamelyik filmben volt a "monyó" szó, szerintem ez egy jó kifejezés, még talán az izé lehetne ami ezt a meghatározhatatlan dolgot jelentheti amitől azt érezzük, hogy igen, ő egy művész és átjön valami.
Sok dolog rakódik az emberre a múltjából, a jelen sodrásából. ha képes kihámozni magát ebből az embernek, akkor képes már jól szelektálni és lerázni haszontalan, manipulatív, téves elképzeléseket. Ez szerintem állandó önismereti vizsgálódást és "ápolgatást" igényel. nem egyszeri dolog.
Tetszik a megfogalmazás: "összezúzni saját konvencióimat". Sokan úgy szeretnének valami újat létrehozni, hogy az globális érvényű legyen. Pedig önmagunkon "túllépni"is egy életre úti csomag lehet. Mert ettől lesz valami őszinte és hiteles. Magamhoz mérek-e, vagy másokhoz mérek-e?
Ne is mondd... Rátapintottál a lényegre, évek óta kínoz ez. Mi lehet az, amivel össze tudnám zúzni a konvencióimat. Ez a nagy kérdés, azt hiszem mindenkinek, aki egy kicsit is komolyan veszi ezt az egészet.
Érdekes kettősség ez egyébként, kíváncsi lennék milyen alkotások kerülnének ki a kezed alól ha elbillenne picit a kötetlenebb, szabadabb felé a belső mércéd. Mindig is úgy éreztem, hogy szereted a szabályokat és a megszabott dolgokat, ugyanakkor ez késztet arra is, hogy a magad útját járd, kicsit megtervezett módon.
Attila, azt kell mondjam igazán jó szemed van a képekhez!!! Rólam talán annyit érdemes tudni, hogy várostervezést tanulok, és jelen rajzok az egyetemi rajzórákon születtek, ahol a tanár végzettsége Iparművészetis építőművész. Tehát abszolút minden adott, ahhoz, hogy te házakat láss bele, mert lényegében az is volt a cél, hogy építészeti kompozíciókat készítsünk.
Erről a rajzról nekem Budapest házai, tűzfalai jutnak az eszembe, persze ez is gondolom függ a nézőtől. A szemfényvesztésről annyit, hogy nem vagyunk egyformák se mint nézők, se mint művészek és ez így jó. Egyébként bennem is megvan ez a törekvés csak én más utat járok be mint Te, sok művész eljut arra a szintre, ahol most vagy.
Egyébként ezek a munkák valóság után készültek, nem kitalált dolgok. Csak nagyon erős absztrakción ment keresztül a látvány. Vizsgálatoknak nevezném őket. Jól eltaláltad, hogy van ezeknek tartalma, számomra mindig a vizsgálatok, és a felismerések jelentik az értéket, ami akár lehet egy tépett papírcetlin egy gyors rajz, ha az valami újról tud mesélni. Nem is nagyon csinálok már kidolgozott, aprólékos képeket, nincs szükségem a szemfényvesztésre, nincs szükségem arra, hogy csodáljanak az emberek valamiféle technikai bravúrt, mert az csak a máz. Én az igazi titkokra keresem a válaszokat, persze már sokan felfedezték ezeket korábban maguknak.
Értem-értem! Egyébként érdekes rajzok, én szeretem az ilyeneket, jó összehasonlítani más művészek ilyen "irka-firkáival", mennyire más a beállítottságotok. Egy másik oldalon ennek nem lenne művészi értéke de számomra pont ezek mesélnek sokat az emberről aki rajzolta őket.
Kép Értékelése
Hozzászólás küldése
Hozzászólások
