"A mi városkánk kedves, és színes, ahogyan a benne élő emberek is.
A mi városkánk kerek, ahogyan kerek és szép történeteik vannak a lakóinak.
De még inkább szív formájú, olyan mint amilyet a gyerekek rajzolnak.
És este ha a fények kigyúlnak, ragyog és tündöklik, mint a lelkünk.
A mi városkánktól jobbra egy égi kikötő van, hogy hazamehessünk néha.
Otthonról haza.
Balra lent pedig az Univerzum látható.
Csillagképekkel, hogy eligazodjunk
itt a Földön."
Én valahogy úgy képzelem el hogy az emberek "leszületnek" ide... az az "alaphazájuk" ahol születésük előtt voltak. egy darabig itt élnek, erre az átmeneti időszakra meg ez a hazájuk, néha gondolnak az eredeti hazájukra is, és bizonyos esetekben... "haza is látogatnak". Ez ritkán van, nagyon felemelő pillanatokban.
A másik kérdésed, a képet én "komolyan" gondolom, (nem gúnyként és nem vágyként) valahogy úgy érzem, hogy nagyon-nagyon felszíne az embereknek az ahol szürkék és komorak, ezen a rétegen simán átsiklik a tekintetem, és amit alatta találok az meg ilyen színes mint amit festettem.
sajna nem vagyok tul okos mondanivalos képek terén, nem mindeig értem, de ez az én hibám. sztem még fiatal vagyok ezekhez..nem tudtam eldönteni hogy ez most guny, vágyálom vagy valoság.hiszen az emberek szürkék, komorak, depressziosak és mindent csinálnak csak nem szárnyalnak.maga a kép az gyönyörü nagyon tetszenek az összemosott szinek.
ezt az otthonrol hazát se értem olyan bosszanto XDDDD
ilyenkor mindig az jut eszembe hogy te még kicsi vagy majd egyszer megérted....
Köszönöm szépen a hozzászólásaid!
Parlamentet nem akartam festeni... ám lehet hogy mégiscsak az lett belőle... végülis igaz, valahol lehet hogy jó volna ha az országunk igazi szíve meg a parlament egymásra találnának egyszercsak....
:-))
A másik kérdésed, a képet én "komolyan" gondolom, (nem gúnyként és nem vágyként) valahogy úgy érzem, hogy nagyon-nagyon felszíne az embereknek az ahol szürkék és komorak, ezen a rétegen simán átsiklik a tekintetem, és amit alatta találok az meg ilyen színes mint amit festettem.