Lementem a pálinkáé majd feljöttem és hanyagul ledobtam a kulcscsomót az asztalra, a miniatűr kávésbögre mellé, amibe a ceruzákat szoktam hegyezni. A radírgumi a dobás hatására megpördült a levegőben és rázuhant az akkor már nyugalmi pozíciót felvevő kulcscsomóra. Az egérrel még kattintottam párat a Facebook-on majd visszaraktam. Éreztem, hogy az előtérből még hiányzik valami, fogtam a 8 Gb-os pendrive-ot és gondosan elhelyeztem, vigyázva, hogy meglegyen a kereszt alakú kompozíció. A ceruzát illetőleg szerencsém volt, mert nem kellett igazítanom rajta. (Ennyi szerencsém már nekem is lehet az életben.) Ezután nekiálltam tollal - persze nem betartva a tollal rajzolás szabályait- alkotni. A rajzolás végén széttúrtam a beállított csendélet elemeit, ezzel is jelezve magam felé, megismételhetetlen, egyedi műalkotás született.
Húú már nem is tudom mi miatt ironizáltam. Jó régen volt. Egyébként ilyen rajzomból van egymillió, mikor csak úgy leül az ember és rajzolgat, amit lát éppen. Szerintem nagyon fontosak, még akkor is ha nincs igazán művészi értékük. Sokan elkezdenek "komolyan" rajzolni és ezek kimaradnak.
Kép Értékelése
Hozzászólás küldése
Hozzászólások
Húú már nem is tudom mi miatt ironizáltam. Jó régen volt. Egyébként ilyen rajzomból van egymillió, mikor csak úgy leül az ember és rajzolgat, amit lát éppen. Szerintem nagyon fontosak, még akkor is ha nincs igazán művészi értékük. Sokan elkezdenek "komolyan" rajzolni és ezek kimaradnak.
