Gyönyörű és azok a kékek!Érdekes,hogy az utak fel-fel tünnek de most inkább a végtelen útkeresés,hazatalálás érzését a kép egész kompozíciójával adod meg és nem az út az uralkodó!(jól van na nem tudom normálisan megfogalmazni)Imádom kép!!!
Ladishez hasonlóan, én sem tudok hallgatni, azok közé az emberek közé tartozom, akik szeretnek hangosan gondolkodni.
Itt, ez alatt a kép alatt is ez történt. Amit itt látok, az számomra egy csoda!
Furcsa, abivalens világ. Minden arra buzdít hogy megnyilvánulj, hogy lájkolj. (Há na ja abba van a biznisz)
De milenne ha, ha mint régen, mint húszéve, leírni valamit, egy mondatot, töltőtollal kellene. Venni bele színes tintát. Nem kéket nem lilát, türkizt kikeverni, egyetlen sorért.
Gondolkodni egy mondaton sok évig, mint régen...
"Megmetszettem rózsáimat" írja az egyik király a másiknak. 30 év után. (Exupery : Citadella)
Bizony! Sokan késztetést érzünk arra, hogy leírjuk egy-egy kép alá miért is tetszik de sokszor érzem, hogy nincs mit írnom, egyszerűen csak valamit megmozdít bennem és kész. Leírhatatlan! Ezzel az élet más területén is így vagyunk. Sajnos a mai világban magyarázni kell a dolgokat pedig egy jó kis hallgatás mennyivel többet adhat.
Nehez arra pontos magyarazatot adni, hogy egy kep miert tetszik. A tudat alatti erzelmeink talalkozoja lehet egy olyan ponton, ahol a szavak helyett a nemasaga adja meg, az igazi erteket.
Koszonom az ertekeleseket !
Na igen! Ezen a festményen tényleg megakad az ember szeme!
Nem csak a táj különlegessége az, ami magához vonza a tekintetet, hanem az a technikai tudás, amivel ez a kép -de az összes többi is-, készült és a szinek alkalmazása. Ezek a szinek számomra nagyon különlegesek, ahogy egymásba olvadnak? Nem tudom eldönteni! Csak nézem, nézem, és találgatom, vajon miért tetszik ennyire? De abban biztos vagyok, hogy mestermunkát látok!