A bevilágitó hold kékes fénye misztikussá és varázslatossá teszi a gyönyörü nőt. Fantasztikus. El sem tudom képzelni, hogy lehet krétával ilyen szineket kihozni. Egyszer talán megpróbálom.
: majdnem jól írtad le a valóságot.
most elképzeltem magam
Egyszer a porzsák tartalmát egy 1cm-s sötétszürke nem megléte miatt félóráig guberáltam az udvaron, s ennek csak a lányom vetett véget... "apu nem ezt keresed, fölszedtük anyával tegnap".
Elképzelem, ahogy előveszed a konfokális mikroszkóppal egybeépített, fluoreszcencia korrelációs spektroszkópodat, és remegő kézzel belehelyezel egy szabad szemmel alig látható kis porszemet, csipesszel.
Na, ezért van az hogy nálunk a porszivózás az én reszortom:-)
Előtte jön a művészi élet nemtúl publikus része, asztalalatt négykézláb pici porszemecse szintű izékék felcsipegetése, színképelemzése és gyufásdobozokba való elhelyezése:-)
Spórolás.
:-) Ezt én úgy csinálom, hogy a kréta egy másik képnél "hegyeződik ki", (gondolván a jövőre)...
Minden színből sokféle formájú van párhuzamosan, gömbölyűvégű, kúposvégű, egészenlelapult... stb, meg: tűhegyes.
Egyetlen milligramm krétám pocsékbamenése is napokig tartó depressziót okozna:-)
Gondolat
A pasztell nem a vonalak világa hanem a foltoké.
"Pastel paint", festmény... nem grafika. Egy párhuzamosan indított festmény és grafikai aukción is pl. a pasztellképek az előbbihez sorolódnak.
Tehát a pasztell TIPIKUSAN festmény, nem "rajzos" dolog.
Valamikor 15 éve jutott eszembe, hogy ez nem stimmel, ezt "forradalmasítani" kellene...
Egy fekete kartonon, egy iszonyú intenzív fedőképességű, tűhegyesre kihegyezett krétával vonalat húzni...
Ami "úgy és ott van"... nem lehet elmaszatolni, vagy kompenzálni foltokkal...
Teljesen úgy mint egy tusrajz.