Mert optimista. Talán ő Kamilla?

Jó de miért mosolyog?

A túlpart fekete széle a szeme, az ég meg a homloka, az egész víz meg az arca és az álla...stb

A vízen igen ott a koponya. A csónak az orra

Egy integető idős embert látok.

Valaki látja a nagy koponyát? vékony szemréssel és szájréssel

Egy "hasadék", egy űr, ami a búcsú perceiben támad.

Általában minden képem elindít valamilyen történetet amelynek folytatása a nézőre van bízva...Bár sok képem kapcsolódik egymáshoz mindegyik külön "történet" de gondolom majd idővel ha több művem kerül feltöltésre te is látni fogod.
Határtalan fantázia.Ezt a címet is adhatnánk a gyűjteménynek.

Olyan érzésem van majd mindegyik képnél ELŐSZÖR, mintha gyerekkorom valamelyik kalandos történetét olvasnám, pl Vernét, és annak az illusztrációját látnám. Pl itt.. 12. fejezet a "Elindulás a nyugalom szigetéről" És már kezdődik is a történet: "Tom elbúcsúzott az öreg tanítótól akivel az elmúlt csodálatos 10 hónapot töltötték együtt"...
De itt nincs vége a képek hatásának.
Egyféle "második jelentésszint" következik:
A "nyugalom szigetén" kívül mi vár az emberre?
Ezek már jóval mélyebben nyugtalanító és félelmetes érzések.