Szeretem azokat a festmenyeket, ahol el lehet idozni, ahol jelen van a szinmuveszet valodi valtozata. mikor a szinek kottaja egy elvont vilagba hangol. Kituno festmeny !!!

Nos nekem ez az egyik legjobb képed. Az fix.

Nekem ez nem is annyira szomorkás, inkább az az érzésem, hogy nagyon el van a gondolataival. Én is sétálgattam így hasonló hangulatban, de nem voltam szomorú, inkább békés elmélkedő.

A magány és a borus lelkem jut eszembe(már amikor ilyen volt)

Nem kicsit teszik komorrá a képet a sötét színek, melyet ragyogó érzékkel tompítottál az aranyokkerek meleg árnyalataival. Nagyon érdekes ez a kép!

Valóban! Érdekes atmoszférája van!