Gót ablakában sírt az Orvos:
"Uram, nektárod merre nő,
amely ír minden kínra s melytől
meggyógyul minden szenvedő?"
S az ajtó nyílt: keszeg magiszter
táncolta végig a szobát,
kezében mély ólomkehelyből
kínálva színtelen borát:
"Igyál, e nedv hűs, mint a mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál testvér; e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."
- Kontárok voltunk mindahányan,
s az évek szálltak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!
Dátum: 2012/03/06 12:53
Feltöltötte: kamilla reti
Megnyitva: 2135
HÚÚ Nordwick!! Most nagyon beletrafáltál!! Valóban a versszakok elejét akartam. Ami érdekes, hogy a "Refrén" című, ezek előtt készült közvetlen. Egy alkotótáborban. És ezeken kívül nem is készült ott más. Hááát!! Hogy Te miket nem látsz?
Nagyon izgalmas sorozat.
Kicsit az az érzésem, hogy minden kép a versszakok első részeit jeleníti meg. ... Az "antitézist"...
A "közös" refrént nem... (persze még nem nézegettem meg alaposan.)
De akkor hol van a refrén?
Hát megtaláltam a galériádban: "Refrén" a címe.