Nahát, hogy micsoda meglepetés! Ki gondolta volna 1978-ban, hogy valakiből - valamikor ilyen gyönyörű sorokat hoz elő a rajzom, köszönöm Vili.
Kamilla, neked pedig köszönet az ötletért, komolyan megfontolandó!
Tükröm, mibe belenéztem és
mélázva eszméltem
gyermekségem ábrándos hajába,
füstös mosolyába
burkolva, s gyökerekbe kapaszkodva,
mik át és átfutják, szövik és ragadják
mindazt, ami számunkra fontos
és illanón röpke
mint
por a pille szárnyán,
majd
újjá leszünk.