Köszi a véleményeteket. Nekem mindig komoly dillemát okoz, hogy mikor mondhatom a sajátomnak, ami festek. Sohasem másolok szolgai módon, de sokszor kapok ötletet egy-egy festmény vagy fotó nézeetése közben. Végül is model kell egy alak m egformálásához, aki nem ismeri elég jól az anatómiát.. Aki nem ismeri jól a természetet, látnia kell egy virágot vagy a mezőn, vagy fotón, stb és ha befészkeli magát a fejembe , addig formálódik, és gyötör, amig az összegyüjtött élmények alapján le kell festenem. Ti hogy vagytok ezzel?
Nekem is van egy emlékem, (s erről egy csomó fotóm) Bp-n, a Jászai Mari téren az aluljáróban történt: egy break dance csapat közel 3 órára cövekelt oda... A fotóim azok semmit sem hoznak ebből vissza, az érzésből.
Ez a kép viszont igen. (Bár nem tom, hogy az ábrázolt srác ennek a stílusnak a művelője e, de asszem ez mindegy, az extázis a lényeg)
Megnéztem az eredeti fotót. Ez sokkal dinamikusabb, szabadabb.
Nyilván az ilyen jellegű fotózásnak is vannak határai, ehhez nem értek. De ez jobban kifejezi a címet nekem.