Amit meg Vili mond a különböző látásunkról és gondolkodásunkról az bizony igaz. Igyekszem is CSAK olyat mondani, ami független az én látásomtól és gondolkodásomtól, és CSAK a kép problémája.
nem láttam az első feltöltést,és nagyítás előtti első gondolatom az volt hogy jól megfogott és kivitelezett hangulatú munka, jól választott színek és tónusok.Kinagyítva is csak élvezni tudom a hangulatát anélkül hogy technikai "nüanszok" zavarnának.Tehetséges és művészi munkának tartom.Tibor szavait érdemes megfogadni, de ne felejtsd:sem a látásotok sem az agyatok, sem a kezetek nem ugyanarra a srófra jár.
Amit Erzsébet ír az rendben is van, az ott nagyon jó is.
Ahogy nézem, javítva lett, és azon döbbentem meg, hogy ott is javítva lett, ahol tegnap mondtam volna, de nem mondtam. )
Szóval itt is van (volt )egy zűrös hely az asztalsarka csukló, meg lefelé a szignó felé terület. Nekem a kéz térbeli helyzetét tette bizonytalanná, valószínűtlenné az előbbi változat.
Érdekes, azt hittem, szándékosan lett "szőrös"-re festve az arc. Most pedig azt olvasom, hogy ez csak egy technikai probléma.
A fent írt megjegyzés miatt, én nem vidámnak láttam a képet, inkább szomorkásnak. Egy magányos férfi, aki borostás és egyedül fogyasztja el a levesét, nekem kissé szomorú. A kép nagyon tetszik!
Nagyon szép, (azt is el fogom mondani hogy miminden miatt) ... és kevés bajom lesz, de lesz ))
Pl rögtön egy: ez egy ellenfényes kép, tehát az arc innenső felén lévő tónusokhoz nem használnám a direkt fényt kapó dolgokhoz használt fehéret. Az kiugrik onnan, hiába keverészed a barnákkal, narancsokkal, sárgákkal. (most pl. úgy hat, mintha valamilyen arcszőr lenne.)
káprázatos hangulata van...a tartásból, a színekkel tökéletesen érezni ezt az egyszerű, de mégis talán kicsit keserédes, talán meghitt, a bánat se tudja, de valami kellemesen nyugodalmas érzést...