Érdekes ez, mikor egy tulajdonképpeni tájkép elveszti tájkép jellegét és egy egészen más valami lesz belőle. Elég macerás munka kidolgozni ezeket a köveket meg a többit, ilyenkor gondolkodom el azon, hogy ezt a hangulatot egy absztrahál képpel miként sikerülne visszaadni. No meg azon is, hogy egy realista felfogást követően bekövetkezik-e egyértelműen az absztrahálás utáni vágy (sokaknál nem).? Ilyen szempontból is ezt a képet egy állomásnak tekintem, aztán lehet tévedek. Amit még érzek egyfajta lenyugvás, a tudatosság azon szintje, ahol az ember megnyugszik és elkezd nem sietni.
Én sokszor jártam ezen a helyen. Tehát nekem nagyon személyes. Igazából függetlenítem automatikusan azt amit a festő mondani akar, illetve, nem mond olyat, ami túlságosan megzavarna abban hogy átéljem ezt a helyet. Sőt... segít abban hogy átéljem, mert ez a hely ilyen. ... Végülis nem mesélem el az én történeteimet, amik ezen a helyen történtek, mert azok az enyémek
Talán csak annyit, hogy itt a Duna nagyon keskeny és erős sodrású, ha felfelé evezel, akkor ki kell szállni a csónakból, és több száz méteren keresztül "vontatni" vagyis a vízben menve húzni. Ha az embernek az a terve hogy az egyik partról a másikra átevezne, akkor számolnia kell vel hogy egy km-rel lejjebb ér partot. Egyszer az történt, hogy ...
Igen, és sajnos ott az ellenpélda (rengeteg), hogy addig tologatják ezeket, míg a kép elfogadható lesz, ellentétben az élő verzióval.
Én leírom nekem mi ez a kép. Két ember történetét meséli el, akik mögött sok együtt töltött év van már, mind a kettő egyéniség, de mégis különböznek és talán pont ezért jó párost alkotnak. Meg tudták őrizni a függetlenségüket, amennyire csak lehetett, személyiségük ezáltal tudott fejlődni külön-külön is, nem elnyomva bármelyikükben is bizonyos részeket. Valamiféle összetartozást fejez ki számomra a kép, ami kicsit kihalóban van, amit mindnyájan keresünk, de keveseknek adatik valamiért.
Előszöris: így van. (Atti) Ha valaki be tud állítani egy rendes netes közlésre alkalmas fotót akkor az a jó ha egy kicsit elrontja
De odáig el kell jutni!
Leírtam hogy én nagyjából 100 százalékban a "fotós utómunkában" bízom. Ez azt jelenti, hogy aki ezt a dolgot választja, annak kb egy kiválasztott SW-n (Photoshop, Gimp) belül kb 5-10 "tolattyú" működését, "tologatását" kell megértenie, főleg (!!!) ezek sorrendiségét (mit miután) ...és akkor KÉSZ. (A kép JÓ) Mármint az amit a neten publikálni szeretne...
Érdekes, ebbe a "szent tehén" dologba én is belefutottam az elején, de hamar rájöttem, hogy csak az számít, hogy neten keresztül is azt lássák az emberek, amit élőben. Ha kell mindenféle szűrőt és beállítást rá küldök, de legyen olyan. Sőt!!! Inkább picit rosszabb, akkor élőben hatásosabb. Eddig akik látták a munkáimat mind megjegyezték, hogy élőben jobbak, ami sokkal megnyugtatóbb, mint ha fordítva lenne!
Na igen...
Na ezt most leírom: nincs "szent tehén" Baromi jó fényképezők vannak, meg akik tudják hogy azokkal mit és hogy kell tenni... DE a végén meg ők is ugyan abban a gondban vannak ám... ,hogy ami kijött a "fényképezési folyamatból" az nem jó...nem jó eléggé, kicsit, nagyon... ezért azért...
A fényképezést nagyon meg lehet tanulni (műtárgy , festmény9 fényképezést is (SŐT, KELL !!!) de ... a végén ott marad a "gond"...
.... és ezért mondom én, hogy az "utómunka" ... de ez az én véleményem (!!!) , én így dolgozom a fotók terén. Próbálom tökéletesíteni a fotós tudományom, - de az utómunkákkal bármit normális állapotra hozok, akér egy mobilos fotót is... -csak kevesebb munkával.
Igazad van. Nem mertem belenyúlni,kicsit amolyan "szent tehén"-nek tartottam a fényképet.Csak a gép beállításokkal próbáltam variálni, aztán maradt az Iphone, mint most is.
"Nem megy nekem a fotózás"
NEKEM SE! és miért, EZÉRT:
"Mindig mást kapok, mint amit szeretnék"
...
Nade...a fotózás az már csak ilyen!!!!
SOSE kapod azt amit szeretnél. Az a kérdés hogy utána mit csinálsz. Én a fotós utómunkákban bízom. Akármit fotózom, utána beállítom olyanra hogy olyan lesz amilyennek lennie kell. (Nem is olyan amit ÉN ELVÁRNÉK, hanem olyan amillyennek lenni e kell... )
És a fotós utómunka nem nehéz. (A festésnél 1000-szer könnyebb )
Sokkal jobb így madarak nélkül. Viszont a fotó kevésbé jó, mint az előző. Elveszett a napfényessége. A köveken és a függőleges partszakaszon nagyon szép közbülső értékek voltak. Ha még megvan az előző fotó, összehasonlítanám avval és kicsi korrigálnám. Nagyon szép kép, hangulatában kicsit a klasszikusokat idézi.
Gyönyörű munka. Nagyon szép a kép középső napfényes, finom színekkel megoldott része, csak azok a fránya madarak...
Ami engem még zavar, az a jobb oldalon a víz fodrozódása. Teljesen feleslegesen vonzza a szememet.
Én Vili 3d-s felvetését nem érzem, talán egy nagyobb felbontású fotó segítene.
Még egyszer: remek.
Nagyon szép, meghitt kép, és az árnyékokban a világosabb színek igazán jó választás volt és előrelépést is jelent mikor az ember elkezdi őket használni. Lehet még ezzel játszani. Annak ellenére, hogy tájkép, mégis a figurákon van a hangsúly és ők határozzák meg a kép hangulatát, ami nagyon szépen meg lett oldva. Ami nem tetszik ,az a madarak elhelyezkedése (kellenek oda egyáltalán? ), nekem a figurákról oda ugrik a szemem, ha nem lennének ott a tájat kezdeném el pásztázni balról jobbra.
Kép Értékelése
Hozzászólás küldése
Hozzászólások
