Igen, hát ez túlságosan magas labda volt! Amúgy vallom, hogy az ember alapvetően önző lény. No, de ez már nem ehhez a képhez tartozik. Esetleg egy új fórumtéma lehet belőle.
Hát köszönöm.... most láttuk hogyan vegyük el egy tanár kedvét a tanítástól... Ezentúl elmegyek apácának... némasági fogadalmat teszek, és csak tökfőzeléket fogok enni életem végéig....
Kedves Márta! Rosszul érzed! És zárjuk le ezt mert megbántódom!
....
Egyébként érdekes. Én úgy vagyok ezzel a dologgal, hogy nem hagyom odáig fajulni. Ha nagyon úgy érzem valaki meg akar bántani, akkor először szólok neki, hogy nem kellene, aztán ha azt látom kettőnk kapcsolatának értelme nincs, egyszerűen megszakítom azt.
Nálad semmi ilyet nem érzek, sőt kedvelem a hozzászólásaidat.
Egyelőre!!!
Gyakran érzek valami olyat, mintha megbántottalak volna egy-egy kommenttel... nem az a cél sose...sőt... barátkozni szeretnék vele Remélem nem voltam félreérthető....
Nem! Mert szeretem, azért! Mikor villanyszerelő voltam vagy sütőipari gépszerelő, azokat is szerettem (bár nem ennyire mint ezt) és úgy álltam hozzájuk, hogy minél magasabb szinten tudjam művelni őket. Bármibe fogok, azt szeretném a lehető legjobban csinálni és nem szeretek olyat mondani, hogy valamit nem tudok megcsinálni.
Hogy megmutassuk milyen jól meg lehet magyarázni utólag egy alkotást. Amúgy meg a nevetés a cél...
Közben gondolkodtam, lehet, hogy az ilyen fotózásokon elszenvedett kiszolgáltatottságomat kompenzálom ezeken a rajzokon?
Mi a cél?:-) Mert számomra nem az, hogy bárkit is megbántsak..... indokolatlan feszültséget éreztem a komponálásban és a női test pozíciójából eredő képi kifejezésben... elmondtam mit nem értek, nem jön át...de ha nincs mondanivaló... de a kreált dolgokra kíváncsi lennék....
Lehetne egy humoros verseny is ebből! Kiválasztunk képeket, amiknek semmiféle mondanivalójuk nincs, és az lenne a feladat, hogy minél kacifántosabbat kreáljunk nekik.
A lábfej a szkennelés miatt maradt le csak, de valóban van rá hajlamom, hogy beszorítsam ezeket az aktokat, amennyire csak lehet a térbe. Egyébként is szeretem a furcsa képkivágásokat meg közeli nézeteket. Ennél a képnél nem fogalmaztam meg előre valamiféle mondanivalót, tehát ösztönös ez a dolog. A rajzolás előkészítésénél elkezdem megszerkeszteni a fotót, ami természetesen nem ilyen szűk képterű, elkezdem lecsípni a széleket, na még egy picit, még egy picit, és mikor úgy érzem, hogy jó, az lesz...Szerintem egy pszichiáter kellene hozzá, hogy megmagyarázza, miért rakom szerencsétlen nőket ilyen szűk képtérbe. Utólag bele lehetne magyarázni mindenfélét, jó kis elméleteket gyártani, de nem tenném. Ilyen és kész!
Na, most már ezt meg kell írjam. Látom nagyon jól készítesz aktokat, nem is térnék a ki a technikára, az anatómiára, meg amire mg szoktak ilyenkor,mert nem kell...de van valami ami több eseteben is zavart már engem. Nagyon befeszíted ezeket az alakokat a képmezőbe...valahogy az az érzésem, hogy dobozba vannak zárva, és ha ki szeretné nyújtani a lábát, kezét nem tudná, mert ott a kép széle..látom itt is az egyik lábfej félig-meddig le is maradt. Ellentmondás van a beállítással, ami azt sugallja jól érzi magát a hölgy azzal, ahogy viszont beszűkült e tere..lehetne ezen témázni, hogy valóban jól érzi-e magát valaki egy szűk térben...és még az is lehet, hogy nincs igazam.... illetve ami elgondolkoztató ebben a dologban, hogy mit szerettél volna mondani a képpel...
Kép Értékelése
Hozzászólás küldése
Hozzászólások
Ennyi!
Természetesen magamra! 
