Lukács Bogi kiállításából, szervezőként, szponzorként, és most már barátként is sokat tanultam. Volt is mit tanulni ettől a fiatal, tehetséges embertől, és párjától.
Az önmagamban ismert, vagy félreismert jó tulajdonságok kevésbé lettek fontosak, kiemelendők az ő tisztes szerénységükhöz, és tehetségükhöz képest.
Ők már olyanok, mint a termésbe fordult fák. Hozzák a virágot, melyekből zamatos gyümölcs fejlődhet. E gyümölcsök íze, zamata, formája, látványa persze sokban függhet a fa ápolásától is. Van, hogy metszeni kell, van, hogy permetezni, van, hogy büdös trágyát kell a tövébe ásni, és olyan is van, mikor ártó pondrókat kell eltávolítani a közelükből. Locsolni, és egyszerűen csak szeretgetni viszont mindig érdemes. Mindent a maga idejében, és használni fognak! Ezért e fa, természetesen hozni is fogja a szép, egészséges, és bő termését is.
Mi, kissé idősebbek is ilyen fák vagyunk. Csak egy kicsit vénecskék, nehezebben hajladozók, és időnként reccsenve töredezők. Ezért is szokták az öreg fák ágait alátámasztani, mint öregembert a botjával.
Jó lenne, ha mi nem törnénk a fával együtt, és a fa is megmaradna, és vélt magasságunkból lefelé nézve r11; és nem lenézve r11; tudnánk, hogy elmúlik az ő idő felettünk is.
Ezért csak élvezzük a környezet adta szépségeket, hogy úgy emlékezhessen ránk az utókor, mint ahogy mi emlékszünk pl. a Rákóczi fájára.
Kálmán
Hozzászólás küldése
Hozzászólások
Kép Értékelése
Köszönöm szépen.
